 bújik előbújik hajt kibújik kihajt | kikel kinő megterem nő sorol |
él
kinő
növekszik
sarjad
kikel a karalábé 
kel már a borsó bújik már az árpa tavasszal a növény új ágakat hajt
| Jelentésközpontok |
| • kikel, életre kel, kibújik, előbújik, világra jön |
| • kikel, előbújik, kibújik, bújik |
| ige PHIS. NÖV. [mag, növény; föld alól] «sarjadni, nőni kezd» |
| Közelebbi kapcsolódások | Távolabbi kapcsolódások | Példamondatok | |||
|
emelkedik él kinő növekszik sarjad |
kikel a karalábé kel már a borsó bújik már az árpa tavasszal a növény új ágakat hajt
|
| Közvetlen jelentéskapcsolat |
| SZOT: | botanika |
© 2000-2026 LangBridge Nyelvinformatika